Természetesen szörnyen veszélyes dolog a klímaváltozás, mondom ezt annak ellenére, hogy ki nem állhatom a hideget. De azért a 30-33 fok teljesen normális nyári hőmérsékletnek számít klímaváltozás nélkül is, akkor pedig minek ebből (ekkora) ügyet csinálni? A jó időt szeretni kell, nem morogni miatta. Természetes, hogy az öregeket és a betegeket óvni kell a nagy melegtől, de egyre inkább azt látni, hogy fiatal, egészséges emberek is rendszeresen panaszkodnak a melegre. Mintha évről évre alacsonyabb hőmérsékletnél kerülnének elő a nyári ruhák és most már 30 fok alatt is szokás szidni az „óriási hőséget”. Tény az, hogy létezik óriási hőség, de saját tapasztalatból tudom, hogy néhány nap alatt hozzá lehet szokni – feltéve, hogy nem kapcsoljuk be a légkondit. Természetesen az ilyen időben észnél kell lenni: nem ugrálni a napon a déli órákban (de sétálni lehet), víz nélkül nem szabad elindulni, stb. – ezek azonban nem borzasztó dolgok: össze sem lehet hasonlítani azzal, amikor kesztyűn át is lefagynak az ujjak és a legvastagabb kabátban is jéggé fagy az ember. Hányszor hallottam már, hogy a hideg ellen lehet védekezni, a meleg ellen viszont nem. A különbség csak az, hogy a meleg ellen nem is kell védekezni. (Télen is eleget kell inni, csak akkor az elég mennyiségileg kevesebb. Télen is megfelelő ruhát kell felvenni, csak akkor az meleg ruhát jelent.) Szerintem azért ilyen rossz jelenleg az emberek hőtűrése, mert a légkondicionálókkal mesterségesen hozzászoktatták magukat ahhoz, hogy nem kell elviselniük a meleget.
Az már velem is előfordult, hogy nagyon melegem volt. 2008-ban Korfuról átmentünk egy kirándulásra Albániába. Korfun sem volt éppen hideg (36 fok árnyékban légmozgás nélkül), akkor – bevallom – mi is bekapcsoltuk a légkondit. Nem volt kibírhatatlan a nélkül sem, de nem volt kellemes; konkrétan csak aludni lett volna nehéz abban a nagy melegben. Az albániai kirándulásra poénból fizettünk be, hogy úgyse járunk ott soha, ha most nem, meg állítólag érdekes római kori romokat lehetett nézni. A túra kb. egésze a déli órákra esett, nagyon hosszú volt, egy részén mindenféle árnyék nélkül. Rengeteget gyalogoltunk, én is szidtam a hőséget, de senki nem csapott olyan hisztit, mint amit mostanában 28 fokban már szokás. Mintha régen ez nem lett volna. Csak az lehet ennek az oka, hogy túlságosan hozzászoktunk a légkondihoz – mert ez már nem természetes dolog.
