Tavaly ilyenkor ültettem ki egy dupla fehér virágú leandert azért, hogy kiderüljön, hogy viseli a telet.
Az eredmény:
A tél végére (a takarás alatt) a levelei már olyanná fagytak, mint a moszat: minden tartásukat elvesztették, ráadásul a szárai is felhasadtak több helyen, tehát egyértelműen teljesen elfagyott. Se a tavasz elején, se később nem mutatta jelét annak, hogy újra ki akarna hajtani: a -16 fok nem neki való. Közben kinyíltak körülötte a gyöngyvirágok és eltakarták azt a kis csonkot, ami maradt belőle. Nőttek a gyomok is, amiket egy-két napja nekiálltam kihuzigálni, de két gyöngyviráglevél közt valami elképesztő dolgot találtam: ez aztán nem gyom! Alaposan megnéztem a leveleit mielőtt elhittem volna: mégiscsak kihajtott. Már rég beletörődtem, hogy annyira megsértődött amiért megfagyasztottam, hogy a kedvemért már soha többet nem hajt ki. Ráadásul tényleg nagyon hosszú ideig a füle botját se mozdította. Most viszont mégiscsak bebizonyította, hogy lehet rá számítani, úgyhogy el is kezdtem törni a fejemet, hogy mit csináljak vele ezen a télen: lehet, hogy kiásom és cserépbe rakom, de mivel nagyon apró, így lehet, hogy valami többrétegű takarással fogok próbálkozni, mert most az is jobban elfér. Az igyekezetet értékelni kell, még egy növénytől is.
