Elkészítettem a takarásokat az elmúlt hétvégén. A tavalyi hibákból tanultam és most nem volt semmiféle papírdoboz, ami átázhatna, hanem kifejezetten növénytakaráshoz való anyagokat használtam. Ezek közül a legérdekesebb egy összepréselt kókuszrostból készült takaróanyag (valóban kókuszillata van), amit a két kis kenderpálma kapott, de ez nem volt elég a teljes befedésükhöz, mert ezen felül kaptak még geotextíliát is, illetve egy-egy nejlonzsákot minderre, mivel a geotextília átengedi a nedvességet. Természetesen arra azért figyeltem, hogy a takarás valamennyire szellőzzön, illetve még a betakarás előtt gombaölő permetezést is kaptak. Sajnos csak kevés mulcs volt itthon a múlt héten, amit a tövükhöz szórhattam volna, de ha jó idő lesz valamikor a közeljövőben, akkor kapnak még.
Az egyszer már elfagyott és új életre kelt leanderemet is eltettem télire:
Ez pedig az idei újításom: ez alatt a takarás alatt három citromciprus, két sabal minor és egy bébi jukka várja a jobb időket. A takarás hátulja geotextília, az eleje pedig egy zsákvászon, ugyanolyan anyag, mint amilyet a leander takarásához is használtam, csak zöldben és egy rétegben. Még rakni fogok mulcsot a tövükhöz, mert ez a takarás megvédi őket a jeges széltől és némi fény is bejut rajta, viszont elvész a hónak a gyökérzetvédő hatása, mivel a hó azért még ez alá a takarás alá sem esik be.
Most többektől hallom, hogy védelem ide vagy oda, a pálmáim nem fogják túlélni a telet. Ennek persze megvan az esélye, de akkor is az a lényeg, hogy legalább meg kell próbálni. Szerintem nem mindegy, hogy vannak-e pálmáink, mert ezek sokakat jobb kedvre deríthetnek. Önmagukban nem kínálnak megoldást semmire, csak annyit jelentenek, hogy „ez egy jó hely”, mert ahol pálmák nőnek, az általában az. Ráadásul önbizalmat is adhatnak, mert ha az ember valamilyen nehézséggel találkozik, akkor elég arra gondolnia, hogy már azt is megoldottam, hogy pálma nőjön a 48. szélességi körön.
Azt sem árt megjegyezni, hogy Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, ahol rengeteg pálma él és az ottani tél meg sem kottyan nekik, a szárazság miatt állandó öntözést igényelnek. Bizony lehet látni kiszáradt pálmákat, amiket néhány hétig elfelejtettek meglocsolni. Ott tehát locsolni kell őket, itt pedig takarni: akkor mennyivel kevésbé vannak itt otthon, mint a sivatagi országokban? Én egy liter vizet sem öntöttem rájuk tavasztól őszig azért, mert kevés lett volna nekik a csapadék (a tápoldatot nem tudtam máshogy kijuttatni rájuk, az egy dolog.) Szárazság miatt soha nem kellett locsolnom.
Mindenesetre én megtettem mindent azért, hogy legyenek pálmáink. Valamilyen szinten rajtuk is múlik, hogy túléljék és persze egy enyhe tél most nagy szerencse lenne nekik.
