Hová tűnt Osztrolenka véres csillaga?
Ismét előállt valaki egy elmélettel arról, hogy tudni véli, hol nyugszik Petőfi. Maga a teória engem nem hozott lázba, de olvasás közben valami szöget ütött e fejembe: hová tűnt Segesvár után Bem apó? Emlékeim szerint a segesvári csata után nem sok szó esik róla. Meghalt Segesvárnál? Sikerült visszajutnia Lengyelországba? Haynau békén hagyta, mert nem volt magyar? Annyi biztos, hogy nincs az Aradon kivégzett tábornokok között. Lengyelországba pedig nem mehetett, hiszen az ekkor megszállás alatt állt. Mivel tényleg érdekelt a dolog, ezért utánanéztem: nem esett el a csatában, és nem is Haynau felejtette el kivégezni, hanem miután Temesvárnál is vereséget szenvedett, a török birodalomba menekült és – kéretik megkapaszkodni – áttért az iszlámra.
Hivatalosan ezt azért tette, hogy elkerülje a kiadatást, de állítólag szigorúan megtartotta a böjtöt és gyakran járt mecsetbe. Ha keresztényként is ennyire vallásos lett volna, azt Petőfi biztosan megörökítette volna. A dolog tehát valahol érthetetlen: az rendben van, hogy nem akarta megszerezni az ellenségeinek azt az örömöt, hogy a karmaik közé kerül, de miért élt kifejezetten vallásos módon? Függetlenül attól, hogy tetszik vagy nem tetszik egy ilyen áttérés, az teljesen nyilvánvaló, hogy Bem karizmatikus személyiség volt, vagyis ő gyakorolt hatást másokra, köztük Petőfire is. Az ilyenekre pedig, mint Bem, nehéz hatást gyakorolni, mert az ugyebár a két dudás egy csárdában esete volna. Ha megpróbálunk hatni rájuk, pl. egy eszme vagy egy vallás nevében, akkor legfeljebb felbosszantani tudjuk azt, akinek erős meggyőződése van, de nem tudjuk meggyőzni, nem tudunk hatni rá.
Ha valaki felületesen olvassa ezt a történetet, akkor megrémülve vagy diadalittasan (nézőponttól függően) konstatálja, hogy hiába, az iszlám minden korábbi identitást eltöröl. Nem szabad azonban elsiklani a tábornok utolsó szavai fölött: „Lengyelország, én már nem szabadítalak fel.”
A buzgó vallásosságával talán azt IS remélte elérni, hogy török sereg élén harcolhasson az oroszok ellen. Ez majdnem sikerült is neki, belépett a török hadseregbe, de a malária közbe szólt. Ezzel együtt nyílván igaz az is, hogy nem lehetett volna olyan hiteles személyiség, amilyen volt, ha színlelte volna akár a magyar tábornok, akár a muszlim hívő szerepét. De nyugodtan lehetett ő őszinte magyar szabadságharcos és őszinte muszlim hívő is: egyik sem állt ellentétben azzal, hogy lengyel volt, sőt az ő szemszögéből nézve nyílván egyedül ezek a lehetőségek maradtak nyitva ahhoz, hogy bármit tegyen Lengyelország szabadságáért.
A látszat ellenére az iszlám erejéről tehát nem tudtunk meg semmit, de a szülőföld erejéről annál többet.
Mindazonáltal érdekes kérdés, hogy hogyan alakult volna a történelem, ha Bem tábornok egy muszlim sereg élén felszabadítja Lengyelországot? Ez annál is inkább érdekes, mert el sem temethették lengyel földbe, ezt a püspökök megtiltották. Ez nem Bem szégyene, hanem a püspököké, akik töredékét sem tették az országukért annak, mint amit az tett, akit nem engedtek eltemetni, vagyis a papok már megint istent játszottak.
Szintén érdekes kérdés, hogy nem rossz helyen keressük-e Petőfit. Ha Petőfi túlélte (volna) a segesvári csatát, akkor a következő dolgok valamelyikét tehette: bujdosó lett volna, ami elég rettenetes életforma lehetett, a megtorlás áldozatává is válhatott volna, ami nyílván méltatlan lett volna a számára, vagy követhette volna az istenített tábornokát a törökökhöz, de ez esetben el kellett volna hagynia a hazáját (ellentétben Bemmel, aki ekkor már nem a hazáját hagyta el). Tulajdonképpen maguk ezek az eshetőségek jelentik a bizonyítékot arra, hogy Petőfi tényleg elesett Segesvárnál: ez volt a sors kegye vele szemben, noha ez borzasztó, hiszen fiatal volt, de mégis ezáltal kerülte el, hogy a szabadságharc leverői diktálta világban egy percig is élnie kelljen. De még az sem lehetetlen, hogy - ha megérte volna - ő tényleg csalódott volna Murad pasában, hiszen ő így gondolta:
„Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszuálló fénnyel jár előttünk
Osztrolenka véres csillaga!”
