"Négy évig, tizenegy hónapig és két napig esett. Időnként csak szemerkélt, akkor mindenki kicsípte magát, olyan arcot vágott, mint a lábadozók, és készült megünnepelni a derülést, de hamarosan megtudták, hogy a szünetekre csak még nagyobb ború következik. Az ég dübörögve zúdította le terhét, észak felől orkánok jöttek, háztetőket téptek fel, falakat döntöttek le, és gyökerestől csavarták ki az ültetvények utolsó palántáit."
García Márquez - Száz év magány
