Fűszerek
Valószínűleg a legtöbb ember két tuján és füvesítésen túl nem sok mindent ültetne, ha akkora kertje lenne, mint nekünk. Na jó, ez túlzás, de tényleg csak az jön rá, hogy mi minden fér el még egy kis kertben is, aki egyszer komolyan nekilát mindenfélét beszerezni, amit szeretne. Egyébként az összkép most sem nagyon más, mint régen volt, az új szerzeményeim nagy része még annyira kicsi, hogy nemigen kelt feltűnést. Már Anyuci is sokat törte a fejét a helyhiány orvoslásán és azt a megoldást választotta, hogy azokat a kisebb növényeket, amiknek nem volt hely szabadföldben, cserépbe ültette és a betonozott részekre rakta, vagy akárhová, ahol helyet talált nekik, éppen csak a tetőre nem. Erre a sorsra jutott a fűszerek egy része is, például a menta:
Ennél azért nagyobbra nő majd és még nem is virágzott.
Virágzik viszont a kakukkfű:
Ez a tárkony, sziklakert mellett, az orgona lábánál elrejtve, úgy, hogy magamtól én se találtam volna meg.
Ez pedig a lestyán, átültetés után. Ő például szabadföldben van, korábban is ott volt. Embermagasságúra nő meg, akárcsak a rozmaring és az ánizs. Ezeknek a növényeknek azonaban csak a magassága kirívó, a levendula viszont széltében is óriásira nő. Elég sokat küzdöttem már Anyuval, aki a 3 nagy levendulabokor legalább egyikét fel akakrná számolni. Kötözgettem, formára alakítottam őket, így végül maradhattak. Állítólag rendetlenek, elszáradt, csupasz ágakkal van tele az aljuk, dehát levendulák, nem? Ráadásul nagyon finom az illatuk.
Ez pedig a rozmaring, persze néhány levele elfagyott, de azért elég szépen kizöldült az utóbbi hetekben. Ez a kedvenc fűszerem. Hihetetlenül illatos, és nagyon finom. Mi pangasiusra szoktuk rakni (kevésbé barátságos nevén cápaharcsára), igazi ínyencfalat és egészséges is.
Most virágzik a zsálya is:
