Harcművészet
Most, hogy egyik boszitársunk harcművészetet tanul, elgondolkodtatott az elszántsága és azok a dolgok, amiket a női önvédelemről mondott. Előrebocsátanám, hogy nem szeretem az árokásást, de vannak olyan helyzetek, amikor óhatatlanul érdekellentétbe kerülsz valakivel és nem hagyhatod, hogy minden az ördög kezére jusson, még akkor sem, ha az ellenfeled történetesen egy pasi, vagy egy jó erőben lévő nő, és az ő oldalán meglévő fizikai erőfölény is szerephez jut az adott helyzetben. Előfordul ugyanis, hogy már 2 órája vársz a rendelőben és az imént jött illető be akar pofátlankodni előtted az orvoshoz, és csak azért veszi ehhez a bátorságot, mert úgy számol, hogy te nő létedre majd nem mered vele összerúgni a port. Az is tipikus, amikor valaki a parkoló autókra merőlegesen leparkol úgy, hogy véletlenül se lehessen az autója mögül(!) az úttestre kitolatni, és ha ezért szólsz neki még ő kezd el veled üvöltözni. Millió olyan helyzet van a mindennapi életben, amikor kénytelenek vagyunk megküzdeni az igazunkért, akár egy szemmel láthatóan nehéz ellenfélnek számító összeférhetetlen emberrel szemben is. Miért? Pontosan azért, mert ők eleve úgy számolnak, hogy majd csak odaüvöltenek egy-két gorombaságot, ha netán megszólalnánk, de valószínűleg nem fogunk. Felismerve ezt bizony nem butaság az a harcművészet…
Nade hogyan is szoktak lezajlani ezek a konfliktusok általában? Én sosem űztem semmilyen küzdősportot, erőművész sem vagyok, sőt kifejezetten elkeserít, hogy ilyen helyzetek adódhatnak, de ilyenkor csak az elszántság látszhat az emberen, semmi más.
Egy fizikai támadás sokféle lehet: támadhatnak ránk csoportosan vagy fegyverrel és számtalan olyan módon, amit még az ellenségünknek sem kívánunk. Végiggondolva a dolgot, kevés olyan támadásfajta lehetséges, amikor speciális képzés nélkül is elviekben lehet esélye az embernek arra, hogy megvédje magát. Egy nőnek pl. szinte csak akkor, ha a támadó is nő. Ekkor is lehetséges, hogy neki lényegesen nagyobb gyakorlata van, de legalább arra lehet számítani, hogy a fizikai erő tekintetében talán nem lesz köztünk szakadéknyi különbség. Ellenkező esetben viszont mi az, ami segít rajtunk (vagyis akkor, ha a támadó férfi(?)).
Volt már néhány olyan helyzet, amikor azt hittem, verekednem kell egy pasival, hogy megvédjem az igazamat: attól féltem ugyanis, hogy nekem jön, ha már kifogyott az érvekből (azokból pedig nem volt sok). Ilyenkor mindenképpen jó lenne magabiztosan, felkészülten várni a folytatást, még ha fizikai támadás is az. Egyébként ilyen helyzetekben eddig még mindig mellém pártolt a szerencse: a szóváltás mindig olyan helyen történt, ahol volt közönség, így nem mert támadni.
Persze mindez nem jelenti azt, hogy holnap ne történhetne meg, hogy tényleg a tíz körmömmel kelljen megvédenem az igazamat, vagy akár az, hogy többen támadjanak rám egyszerre. Az ilyen esetekben tényleg csak annak van reális esélye, aki képezi magát a védekezésre, ráadásul, ha többen támadnak egyszerre, akkor általában nem elvi vitákról van szó… (hanem pl. rablásról) éppen ezért azt kell, hogy mondjam, okos dolog a harcművészet, nekem magamtól nem jutott volna eszembe, de becsülöm azt, aki ennyire előrelátó és felelősségteljes. A Család ugyanis mindnyájunkat hazavár, és nemcsak hazavár, hanem azt várja, hogy intézzük el, amit el kell intéznünk, oldjuk meg, amit meg kell oldanunk, ráadásul úgy, hogy ne döngöljenek földbe eközben, vagy ha megpróbálják, akkor ne sikerüljön nekik. De sajnos néha megpróbálják.
A Harcművésznőnek gratulálok, a tudásához és az új övéhez is!
