Milyen szép is lenne, ha az év felében kopasz fák helyett pálmák tarkítanák az utcaképet… itt most nem a klímaváltozásra gondolok, hanem arra a néhány növényre, ami különösen dekoratív és a mi éghajlatunkon is nevelhető. A beszerzésükön és az elültetésükön már nagyrészt túl vagyok. (Van még egy-kettő a kívánságlistámon, de hely, az nincs nekik.) Mostanság azt figyelem, hogy mit szólnak a helyükhöz, és egyáltalán megmaradnak-e. Az utóbbi kérdés leginkább jövő március végére lesz majd megválaszolható, bár egy hibrid jukkám nem élte túl az elültetést: már a cserépben sem volt teljesen magánál, aztán az elültetése után kezdődött az özönvíz, szomorú. Azért még megnézegetem, hogy hátha jön élő levél a közepéből, de úgy tűnik, hogy nem gondolja meg magát.
A márciusban ültetett Trachy lassan, de rendületlenül növekszik, éppen a harmadik levelét nyitja szét az ültetés óta, ami azért vicces, mert a másik – amit április végén ültettem – majdnem ugyanitt tart. Sztoikus nyugalommal viselik a sok esőt, de ha kisüt a nap, azonnal növekedni kezdenek, de még így is hetekig tart kinöveszteniük egy új levelet. Fejben már most tervezgetem a téli takarásukat, ami egyelőre nem tűnik nehéz feladatnak, mivel még mindig elég kicsik. Állítólag idősebb korukban a növekedésük felgyorsul, ami jó lenne, mert ebben az ütemben kb. 5 levelet fognak hozni az év végéig.
A legnagyobb jukka ugyanolyan, mint 1,5 hónapja, az ültetésekor volt, csipkedhetné magát, de igazából már annak is örülök, ha semmi baja, mert valami rejtélyes oknál fogva körülötte az összes fű kipusztult.
Egy harmadik jukka, amit a legkorábban ültettem, viszont megmaradt, és nőtt is, szép, erős, egészséges leveleket hozott. Mindenki bolondnak nézett, aki látta, mert majdnem teljes árnyékba ültettem, de jól érzi magát. Vékony bambuszpálcákkal körbekaróztam és drótot kötöttem köré a macskusz házikusz elleni védelem gyanánt. (Ez úgy működik, hogy mivel a föld nálunk puha, ezért az összes macsek hozzánk jár kaparászni a környékről, Anyuci meg szerelgeti a macskariasztókat a megfelelő stratégiai macskavédelmi pontokra… egyébként is utálja a macskákat.)
A kínai selyemmirtusz is nőtt, az ágvégeken lévő levelei rozsdabarna színűek, ami azt illeti, nagyon várom már, hogy virágozzon, annyira kíváncsi vagyok a virágai színére. Sajnos a különféle fajták tulajdonságait tekintve nem nagyon vagyok képben, ezért úgy tűnik, hogy egy nem túlzottan hidegtűrő fajtát sikerült vásárolnom, bár az igazság az, hogy másfajta nem is volt. Valami talajtakarást kell neki kitalálnom télre, reméljük, az segít. A másik gondom vele az, hogy a tetvek is szimpatikus növénynek találják, úgyhogy már háromszor kellett lefújkálnom tetű elleni szerrel és az újabb esők után megint időszerű lesz.
A cserépben tartott kanári datolyapálma (Phoenix canariensis) viszont nagyot nőtt. Ez az a datolyapálma, amit mostanában mindenütt lehet kapni: elég igénytelen fajta, tavasztól őszig nyugodtan kint tartható, -5 fokig bírja a hideget és nem nevel komoly törzset, ezért szobanövénynek ideális. Más kérdés, hogy szúrós egy jószág, ezért szűk helyre, ahol esetleg nekimegy valaki, nem való. Ezt azért fontos megjegyezni, mert annál sokkal nagyobbak lesznek majd a levelei, mint amekkorák bolti korukban voltak. Ezen is terem majd állítólag datolya, de az emberi fogyasztásra nem alkalmas.
A neonszínű ciprusok nem sokat változtak az ütetésük óta, de a tél azért az ő esetükben is rizikós. Cserépben állítólag csak -5 fokot bírnak, szabadföldben természetesen többet, de most már hajlok arra, hogy a télállóságukat ne mondjam biztosra. Azért szomorú lenne, ha nem maradnának meg, mert annyira szép színük van. Érdekes módon a kiültetett növények elveszítik a neonszínüket az első tél után, és valamivel konszolidáltabb sárgászöld, világoszöld színre váltanak. A 20 centis télálló ciprus semmit sem változott a kiültetés óta, úgyhogy nem tudom, mikorra lesz belőle akkora óriás, mint amit néhány napja láttunk a környéken: az egyik családi ház kertjében egy legalább 10 méter magas valódi ciprus van! Az ágai közül csak kevés hajlik kifelé, ez azért fontos, mert a ciprusok esetében fennáll a veszélye, hogy a hazai hómennyiség annyira lenyomja az ágakat, hogy emiatt elvész az a karcsú forma, amiért tulajdonképpen ültetik őket.
A totem ciprus viszont biztosan nőtt, bár a teteje egy kicsit meggörbült, de ezzel még semmi gond. Azt viszont el sem tudom képzelni, hogy őt hogyan fogom takarni télen (főleg úgy, hogy közvetlenül a kerítés mellett van.)
A sabal minorok is mind megvannak, de hírükhöz híven nem sietik el a növekedést.
