Mindenkinek találok helyet

Nap mint nap felmerül a kérdés, hogy mégis hova ültessünk el egy újabb növényt. Persze az nem elég, ha az ember talál neki egy szabad földdarabot a kertben (bár néha még az sincs), annak megfelelő fekvésűnek is kell lennie. Nagyon sok olyan dísznövény van, amelyik nem szeret árnyékban lenni, ráadásul vannak olyanok, amelyek szeretik a napot, de a téli naptól kifejezetten óvni kell őket. Ezek főleg azok a mediterrán növények, amelyek védett fekvésben áttelelnek nálunk, de egyébként nem számítanának télállónak. Ha télen direkt napfény éri őket, akkor elkezdenek fotoszintetizálni, párologtatni, de a szükséges vizet a talajból nem tudják felvenni, mivel az ekkor még fagyott. Ennek következtében aztán a növény elszárad. Olyan fekvésbe kell tehát ültetni, amelyben a magasabban álló nyári napsugarak elérik a növényt, az alacsonyabban álló téliek viszon nem. A "hova ültessük" kérdés tehát igencsak összetett. Ez persze eddig még egyetlen növény megvételétől sem tartott vissza, hiszen a szépség iránti vágy megér egy kis fejtörést az ültetési hely tekintetében. 

A múlt héten azonban mégis lemondtam egy csodálatos rododendron megvételétől, mivel köztudomású, hogy körülötte egy köbméter földet kell kicserélni rododendronföldre. Igaz, hogy kb. feleennyi földet mozgattam meg a pálma ültetése során, de erre azért mégsem vállalkozom. Mivel a pálma ültetésekor is végrehajtottam egy részleges talajcserét (egészen pontosan 25 liter pálmaföldet öntöttem az ültetőgödörbe), így most is öt nagy cserépben áll a fölöslegesen maradt kilapátolt föld, amivel még ki kell találnom, hogy mit is kezdek...

Ennél sokkal kevesebb macerával került a helyére két bokor, amiknek a nevére csak némi segítséggel jöttem rá. Arról a neonzöld bokorról van szó, amit mostanában mindenhol árulnak és mint kiderült Cupressus macrocarpa 'Goldcrest Wilma' a neve.  

Máshol pedig azt hallottam, hogy citromciprus a neve, mivel ha megdörzsölik a levelét, akkor olyan az illata, mint a citromnak.

Ezt a rózsalugast is a hétvégén szereltem össze, de nem rózsát futtatunk majd rá, hanem "télálló" golgotavirágot. Az idézőjel annak szól, hogy saját tapasztalatból,

de más forrásból is tudom, hogy a golgotavirág nem télálló. Elvileg -10 fokot bír ki akkor is, ha a tövét takarják. Ebből kifolyólag tehát cserépbe ültettem, a cserepeket pedig a váz lábához tettem, remélem gyorsan befutja és virágozni is fog.   

Amikor elültetek egy növényt, gyakran gondolok arra, hogy vajon meddig marad majd a helyén. Nemcsak arról van szó, hogy vajon megmarad-e, hanem arról a mindenkit foglalkoztató kérdésről, hogy amit ma létrehozunk, az vajon mennyire lesz maradandó. Persze egy növény nem örök életű és nem is kell annak lennie, de mégis az a célunk velük, hogy a környezetünket alakíthassuk. Ez nem puszta kreativitási kérdés, hanem sokszor praktikusság kédése is persze főleg akkor, ha az ember haszonnövényt ültet, de néha a dísznövényeknek is van hasznos funkciója, illetve a haszonnövénynek is lehet díszértéke. Az sem utolsó szempont, hogy vajon másoknak tetszenek-e az általunk ültetett növények - persze nem arról van szó, hogy dicsekedni kellene egy-egy különleges növénnyel, hanem sokkal inkább arról, hogy vajon megértjük-e egymást a növényeinken keresztül: vajon ugyanarról a fajta szépségről, ugyanarról a fajta kertről álmodunk?