Gyümölcsök
Amikor azzal vagyunk elfoglalva, hogy minél több érdekes növényt gyűjtsünk magunk köré, akkor általában könnyen megtörténhet, hogy a dísznövényektől egészen észrevétlenül a haszonnövények felé fordul a figyelmünk. Ez nem is csoda, hiszen a természet nem ismer ilyen kategóriákat, így ezek szinte fölöslegesek is. Ha az ember teljes szabadságot élvez a kerti kívánságlista összeállításkor, akkor bizony elengedi a fantáziáját: legyen banán, pálma meg égig érő kaktusz. Kellene valami lomblevelű örökzöld is, hogy a tél se legyen olyan kopár, és egy hómentes napon azt az illúziót keltse az emberben, hogy nincs is tél, hiszen zöld levél van a bokron. Persze az is igaz, hogy a hőmérő higanyszálát egy növény se tudja feljebb tornázni, a nyavalyás havat pedig a ház elől előbb-utóbb mindenképpen el kell hányni.
A bukolikus idillből azonban valami még nagyon hiányzik: a nyáriasan meleg, aranyszínű őszben érő gyümölcs. Ez leginkább szőlő, de más olyan délebbi vidékekről meghonosított gyümölcsök is lehetnek, amik nálunk csak őszre érnek be, például a füge és a gránátalma.
Ezen kívül leszállva a földre az ember nap mint nap tapasztalja, hogy csak annak az ételnek a hozzávalói felől érezheti magát biztonságban, amit a mag elvetésétől kezdve maga készít. Persze általában szó sincs egy biogazdaság létrehozásáról, mert már annak is örülünk, ha egy-kétféle zöldségből magunk állítjuk elő a szükségleteinknek megfelelő mennyiséget és akkor legalább abban tényleg nincsen vegyszer. Magyarul: következő lépésként paradicsomot vetünk tavasszal. Azért pont paradicsomot, mert az minden nap jól jön a reggelihez, ráadásul nevelni is nagyon érdekes dolog: maga a növény is paradicsomillatú, ráadásul nagyon jópofa, ahogy a zöld paradicsomok pirosra érnek. A hagyományosnál sokkal jobban szeretem a koktélparadicsomot: emlékszem, hogy gyerekoromban legeltem a bokorról, annyira finom volt, sokkal intenzívebb íze van szerintem, mint a normál paradicsomnak. Akkor a legjobb, ha még meleg a naptól.
Van, aki szerint az édeni kert nem lehet teljes citrusok nélkül. Ez elég macerás dolog, az egyetlen növény, ami kiültetésre szóba jöhet, a vadcitrom[1], ami a valódinak egy igen távoli rokona. Nekem ez sincs, mert rendkívül szúrós, ami egy zsúfolt kertben nem éppen előny. Terem rajta gyümölcs is, de nagyon magos.
Mindebből tehát az következik, hogy hiába kezdődik pálmákkal a kívánságlista, elég hamar kiderül, hogy gyümölcsök (sőt zöldségek) is ugyanolyan fontosak lehetnek. Másképp fogalmazva szigorúan vett díszkertet létrehozni elég nehéz és talán nem is feltétlenül szükséges dolog (ezzel persze lehetne vitatkozni). A kert persze legyen kert: látszódjon rajta az emberi kéz nyoma, legyenek benne utak, nem érhet térdig a gaz, de ezen felül a tervezettséget már jobb, ha a növényválaszték jeleníti meg. Ennek az az üzenete, hogy ez csak egy átlagos kert, de még ebben is lehet pálma! Ezért nem értek egyet azzal sem, hogy csak az merészeljen pálmát ültetni, akinek a háza is megfelelő stílusú hozzá. (Az milyen?) Amikor kétszáz éve meghonosítottuk a krumplit, akkor még mindegy volt a ház stílusa. De nagyjából 40 évvel ezelőtt egy vidéken felnőtt rokonunk nagyon megdicsérte Nagymama bátyjának a fehérre meszelt garázsát, mert a fal mellé dézsás leandert állított, a dicséret pedig ez volt:
- Milyen jó falusias! Mármint a leander, Magyarországon, dézsában, fehér fal előtt ezek szerint falusias, de igaza volt a néninek, mert már az anyjának is volt ilyen, szintén vidéken. Nekem úgy tűnik, hogy ilyen összefüggések eléggé tetszőlegesen állíthatók fel. Az viszont ténykérdés, hogy egy álomház költségei a csillagos égig terjedhetnek, míg egy pálmakölyök 2-3000 forintnál kezdődik, vagyis ez egyszerűbb módja annak, hogy az ember valami szépet varázsoljon maga köré. Ha pedig zöldég- vagy gyümölcstermő növény is van, az csak javára válik a kert gazdájának, bár a család egészségét csak akkor lehet óvni vele, ha a kert nagyon nagy, mert mihelyst haszonnövény magja hullik a földbe, máris nagy jelentőségre tesz szert a rendelkezésre álló alapterület, aminek dísznövényeknél még nem volt nagy jelentősége, hiszen azokból elég fajtánként egy. Aminek viszont meg akarjuk enni a gyümölcsét, azokból általában jóval több kell, de vigasztalásként el kell mondani azt is, hogy igazi természetközeliség leginkább a termés leszedésekor valósul meg, sokkal inkább, mint általában magának a zöldnek a közelsége által.
